Tanulmányút Angliába 2018. június

Kedves Szülők!

Először a tanári beszámolót, majd a gyerekek fogalmazásainak néhány részletét, végül Géza (Tünde néni férje) sorait olvashatjátok a gyerekekről az utazással kapcsolatban.

Az utóbbi évtized első angliai utazása (16 gyerek, 4 felnőtt) élményekben gazdag, nagyon vidám kirándulássá sikeredett! Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert a ’ködös Albionban’ gyönyörűen sütött a nap, minden programunk akadály nélkül zajlott és a dugókon kívül semmi sem hátráltatott minket! Láttunk ’angol utat, angol füvet, angol házat, angol munkanélkülit, angol férfit, angol nőt’….. a gyerekek nem unták meg a viccelődést.

Nagyon jó kis csapat jött össze!

Kedves, vicces, érdeklődő, okos, érett gondolkodású, egymásra is figyelni tudó, segítőkész gyerekek! Egy-két apróságtól eltekintve minden a legnagyobb rendben ment. Nem voltunk a legcsöndesebbek sem a buszon sem a szálláson, de mi voltunk a legélettelibb és legvidámabb társaság! (Amikor pedig kellett, akkor mindenki fegyelmezetten figyelt! :))

Az utazások alatt a gyerekek beszélgettek, játszottak, kártyáztak, zenét hallgattak; matematikai feladványokat kértek Gézától (Tünde néni férje), és sikeresen meg is oldották őket, jobbnál jobb angol filmeket néztek az idegenvezetőnk jóvoltából, sőt vicces és egyben tartalmas kvízjátékokat is játszottak /tunk, hogy a látott/hallott dolgokat jobban megjegyezzük! Tibor bácsi (az idegenvezetőnk) vicces megszólalásai és a látványosságokat bemutató tájékoztatói mellett a ’tehetség fórum’ énekei és versei jelentették számunkra a legszórakoztatóbb buszos pillanatokat. ( Kíváncsi lennék, mennyi dologra emlékeznek, de az biztos, hogy sok minden eszükbe fog jutni, ha még egyszer találkoznak velük.)

Az első nap éjszaka jót aludtunk a tranzitszálláson, majd újra egy kora reggeli indulással utaztunk tovább. A csalagúton átkelés, a busz ’gilisztába’ történő benavigálása a mindenkinek izgalmas volt. A délutánt már Rochesterben töltöttük. Megnéztük a várat és a katedrálist (angol idegenvezetéssel), meghallgattuk Dickens életútját Tibor bácsi egyedi stílusú tolmácsolásában, és egy angol kisfiút is magunk közé fogadtunk egy pár percre, mert nagyon tetszett neki a magyar zászló lengetése. Már itt többen megszólaltak angolul is, és végig az út alatt elmondható, hogy gyönyörűen értették az anyanyelvi idegenvezetőket, és múzeumi feliratokat, és sokan kérdeztek, beszélgettek az angolokkal angolul.  Tradicionális angol  pie volt az uzsonnánk. Lehetetett csirkés-gombás, marhahúsos-hagymás közül választani. A gyerekek többsége jóízűen elfogyasztotta. A maradékokat a lelkes pie rajongók pusztították el. Ezután az ’Asda Múzeum’ (Tibor bácsi megnevezésével élve) következett, egy nagy bevásárlóközpont, amelyben sikerült mindent beszerezni, a finom vacsorákhoz és a másnapi szendvicsekhez.  A Temze parti szállás, egy hatalmas üdülő centrumban (holiday park) elhelyezkedő mobile home-okból állt, amelyek szépek, komfortosak voltak. A gyerekek nagy örömmel pakoltak be, és gyorsan rohantak vissza a partra rákászni, kagylót szedni, sárban tapicskolni, rókát kutatni, sétálni. Voltak, akiket inkább a Security Guard- okkal hozott össze a ’szerencséjük’, de végül sikerült kimenekülniük a karmaikból, hála Gézának és Tünde néninek. A villanyoltás minden este későre húzódott a sok beszélgetés, nevetés és játékok miatt. Ennek ellenére (majdnem) mindig pontosan meg tudtunk jelenni a reggeli 8 óra körüli indulásokkor. A buszon pedig sokszor szundikáltunk még egy kicsit (hála a dugóknak). Kedden a Globe színházba látogattunk, ahol egy színész-idegenvezető vitt minket körbe: gyönyörű, igazi, ’tanult angolsággal’ mesélt, és miután minden kérdésünkre válaszolt, egy nem mindennapi drámaórát is tartott nekünk. Először bemelegítettük a testünket és arcunkat, amely igazán muris volt, a kedves, vicces angol úriember igazán kitett magáért, hogy a félénkebb gyerekek is feloldódjanak. Már a 10 percben mindenki hangosan nevetett. Természetesen a mi gyermekein voltak a legbátrabbak, és bár mindenki játszott, az esetenkénti páros feladatok megoldásából megnézhettünk néhányat! Soma és egy másik kartali fiú mögé felsorakozott a Capulet é Montague családot támogatók hada, és megjelenítettük az összecsapás különböző fázisait Simi és Miki szereplésével, illetve a zárójelenetet is kipróbáltuk több formában. Itt Johanna, Bori, Anna, és Soma voltak olyan bátrak, hogy más iskolák előtt is megmutassák magukat és játék tehetségüket!

Ezután a Nemzeti Múzeumba (British Museum) mentünk, ahol annyi különleges kiállított alkotás között sétáltunk, hogy azt se tudtuk, mit nézzünk meg alaposan. Úgy hallottuk, hogy a gyerekeknek a Rosetti kő, a görög szobrok, az asszír építészeti alkotások, múmiák, a homoksivatagban természetes módon mumifikálódott halott ember teste tetszett a legjobban. Volt, aki azon ámult el, hogy egy múzeumban sem találkozott még ennyire sok emberrel! Itt már el is fáradtunk, és mindenki pihent többet vagy kevesebbet a büfében.

A kapott feladatokat néhányan nagyon ügyesen megoldották, és másnap csoki nyereményben részesültek a buszon. Túránkat az Oxford Street-i forgatagban zártuk, ahol emléktárgyakkal, ajándékokkal, és egy új tudással gazdagodtunk, miszerint mi nem is élünk olyan nagy városban, mint gondoltuk, illetve nem véletlen, hogy leírják az aszfaltra:  ’Lookrigth! Lookleft!’ugyanis, ha csak megszokásból lelépünk a járdáról, könnyen elüthetnek minket!

Este a Tower Bridge-en keresztül utaztunk haza, és még mindig nem szoktuk meg a bal oldalon folyó közlekedést! Nagy tömeg, sok-sok biciklis (piros lámpára nem adunk…) Busz-busz hátán, double deckerek egymás után, fekete és lila taxik, a tipikus angol házak és az új modern épületek között! Rengeteg fénykép készült!

Este Cottage pie  volt a vacsora, és sokaknak ízlett ez is! Akinek nem, az ehetett a’la carte : fehér vagy barna kenyér, sonka, szalámi, sajt, lekvár, méz, cornflakes, müzli… Volt sárgabarack, alma, szőlő, paprika,  paradicsom is, házanként változó módon, de igyekeztük mindenkinek minden információt megadni a lehetőségekről. Szóval mindenki ehetett, ami neki tetszett. A másnapi szendvicseket is elkészítettük ezekből az alapanyagokból. Mindenki kivette a részét a házimunkákból is, hiszen főzni, teríteni, mosogatni, söpörni is kellett. Volt, aki itt tanult meg mosogatni! De olyat is látunk, hogy komplett módon elkészítették a vacsora egy részét! Úgy láttuk, hogy ez is hasznos volt a gyerekeknek… látni, hogy a jó csapatmunka gyors és finom vacsorát és másnapi szendvicseket eredményez.

Talán a szerdai nap volt a legfárasztóbb: London minden mennyiségben. Reggel a Buckingham palota őrségváltás idején, játék a mókusokkal a Saint James parkban, majd séta a Covent Garden gyönyörű piacára, útközben a Duke of York szobor, Piccadilly Circus, Leicester Square. Sok gyereket alig lehetett kimozdítani a nagy M&M és Lego boltból a rengeteg árura és felépített figurákra rácsodálkozva! A Nemzeti Galériától (National Gallery) többen tartottak, miszerint unalmas lesz, de akik a feladatlap szerint mentek (és ők voltak többségben), azok egy felfedező körúton vettek részt, és így egy izgalmas kihívásnak tekintve az érdekes kérdéseket (Tibort dicsérik a feladatok) megtalálták és megfejtették a világ és Anglia nagyjainak képein látható alakok és festészeti technikák titkait. Sokan találtak is maguknak kedvenc Rubens, Michelangelo, Monet, Chagall, Van Gogh, Gainsborough, Turner vagy egyéb festményt. Aki megunta a festményeket, az többet, aki nem, az kevesebb időt tölthetett a Trafalgar Square-en, fényképezve a szökőkutakat, nézegetve a hatalmas talapzaton álló Nelson admirális szobrot, hallgatva a tehetségesen zenélő gitáros fiút (a lányok nagy örömére minden térre jutott egy), csodálva a betonra rajzoló különc kinézetű földre rajzoló bohókás ’művészeket’. Újra vásárlás következett: Nagyon kirúgtunk a hámból! A gyerekek kívánságára vettünk csirkehúst (sült csirkéhez), sült krumplinak valót, lazacot, pizzát, ki mit kért. A rántotta és virsli reggeli után pedig a változatosság kedvéért vetünk igazi (angol boltos) pancaket, hot crossbuns-t, hogy fogyjon a lekvár, méz is végre! A zöldségek, gyümölcs mellett vettünk még 100%-os narancslét, szőlőlét, és még egy-két dolgot- minden ház kívánsága szerint vásárolt. Talán ez az esti főzés volt a leghosszabb, legnehezebb, mert minden találékonyságunkat fel kellett használni, hogy olyan edényeket és módot találjunk a vacsora elkészítésére, hogy gyors főzéssel finomat készítsünk. Végül egy-két csere és próbálkozás után minden vacsi készen lett, salátákkal és levesekkel kiegészítve egy-egy házban, és a közös étkezések hol beszélgetésbe, hol játékba, hol nevető görcsbe torkollottak.

Csütörtökön Cambridge-be látogattunk, ahol éppen diplomaátadó ünnepségekbe botlottunk. Különböző egyenruhás taláros diákok, tanárokkal találkoztunk, láttuk az épületekből kilépő, tanári sorfalak előtt elhaladó, mindenki által megtapsolt újdonsült diplomásokat. A King’s College kápolnáját néztük, meg, amely egy káprázatos épület a csipkeboltozatával és gyönyörűen díszített üvegablakaival. A hangulatos óvárosban költöttük el közös ebédünket, a fish and chips-et! (Kicsit nehezen találtuk meg, de Marika néni kitartó kérdezősködésének köszönhetően végül sikerrel jártunk.) Azután egy kis szabadidő következett, volt, aki vásárolgatott, volt, aki a folyóparton vagy az ódon falak között kóborolt. A gyerekek élvezték, hogy minden nap kaptak egy kis szabadságot, (persze együtt maradva kis csoportokban és sokszor tanárral), és ők választhatták meg, mit csinálnak. Utolsó este a maradékok elpusztítására tettünk egy halvány kísérletet, de hiába. Sajnos a szendvicsek elkészítése után több elkészített vagy felbontott dolgot ki kellett dobnunk, mert nem tudtuk magunkkal hozni. Az útra szendvicseket, előre csomagolt péksüteményeket hoztunk. (A gyerekek természetesen feltöltötték saját készleteiket chipsszel, csokikkal, kekszekkel is.)

Az utolsó angliai este sokan szomorkodtak, hogy itt kell hagynunk a szállást, és el kell indulnunk hazafelé. Nem csoda, hogy hosszúra nyúlt az este… Másnap ennek ellenére nagyon ügyesen pakoltunk, és hoztuk rendbe a házakat, így korán indultunk, és még meg tudtunk nézni egy csodálatos várkastélyt. A Leeds kastélyt egy szigetre építették, egy hatalmas, szépen rendben tartott kertbe, amelyben különleges növények, és csodálatos virágok tündökölnek. Ragyogó napsütésben igazán gyönyörű látványt nyújtott. A gyerekeket ezen túl egyrészt az emberektől cseppet sem tartó libák varázsolták el, másrészt az izgalmas labirintus, amely tényleg olyan bonyolult és magas sövényekből ált, hogy végül Tünde néni és én kénytelenek voltunk segítséget kérni a bejutáshoz, ugyanis egy idő után már se ki, se be nem találtuk a járást.

Hazafelé folytattuk utunkat, de sajnos a csalagútnál megcsúsztunk időben, mert úgy gondolták az angolok, hogy alaposan megmutatják nekünk a be és kiszállás, illetve a járművek eligazításának menetét. Egy probléma miatt késtek a vonatok, és nem fértünk be a nekünk kijelölt ’gilisztába’, épp az orrunk előtt zárták be a járatot. Felvezetéssel mentünk újra egy kört, és végignéztük az érkezők kiszállást, mielőtt beszálltunk volna. Későre értünk Aachenbe, itt a  tranzitszálláson meghallgattuk a ’dolgozatokat’, amelyekben az útról írtak a gyerekek, és nagyokat nevettünk néhány emlékezetes pillanaton. Gézáé volt a gyerekek számára a legszórakoztatóbb! Aludtunk egyet, majd felkerekedtünk, és elindultunk az embert próbáló utazásra, mert buszon ülni és csak 3-4 óránként wc-re menni a lányoknak igazán nehéz feladatnak bizonyult.

De az élmények biztosan elfeledtetik az utazással járó fáradalmakat!

Most is újra megéltem azt, hogy egy ilyen utazás milyen hatalmas mértékben tágítja az ’ember’ (és) a gyerekek látókörét, segíti a szociális képességeik fejlődését, továbbá az anyanyelvi közeg, mennyire felbátorítja őket a nyelv használatára és a beszédre. Meggyőződésem, hogy az utazás olyan ’láthatatlan’ motiváló erővel bír, amely a későbbi angol vagy akár más idegen nyelv tanulását is megkönnyíti! Ezután a gyerekek saját tapasztalattal rendelkeznek a száraz tankönyvi szövegekkel kapcsolatban és a pozitív élmények pozitívan hatnak arra a néha nehéz tanulási folyamatra, ami egy nyelv elsajátításával jár. Ha boldogság, jókedv kötődik az angolhoz, nem kell féltenünk a gyermekek angol tanulását!

(Garamszegi Judit, Bartháné Tóth Tünde, Wynne-Hughes Mária)

 

Néhány gyerek tollából:    

hohhoooohhoohhooohhhoohhhhppooooooooooooffffffllllllllllllkkkkkkkkkkkkkkk (Ágoston)

„Sok érdekes és jó program volt, mint például Rochester, Buckingham Palace, Lego bolt, British Museum. Mulatságossá tette az utat Zsíros Eszter, Géza és a KERTITÖRPE.” (Krisztián)

Hajnalban indultunk útnak a Planetárium parkolójából, amit addig nem is tudtam, hogy létezik. Elindultunk, és nekem egyből pisilni kellett, ami nem volt túl jó hír, mert általában sose merek szólni. Kiszenvedtem azt a három órát, a mosdóba beszöktem az ingyenes gyerekbejáraton, és az út zökkenőmentesen folytatódott tovább…. A tranzitszálláson lyukas volt a zuhany, pontosabban lyukak voltak az ajtó üvegén, amin be lehetett látni. Egyébként hozzá tenném, hogy jobb volt, mint amire számítottam….Reggel nehezen ébredtem, de ez nem édrekelt senkit….A busz jó volt odafelé, mert nem ült mellettem senki, így kényelmesen utazhattam….A mobil home-k jók voltak a programokkal együtt. A társaság nagyon cool volt, még celebrityganget (?)  is alakítottunk, sok új barátot szereztem. Nekem a séta, National Gallery, az Oxford Street volt a kedvencem, illetve az esti rákászások, róka nézegetés, kártyázás Győzikével és a törpékkel és Gézával.  Tibor bá egy igazi tehetség, és egy igazi tehetségkutatót rendezett, ez volt a legjobb része a buszozásoknak. Minden király volt. (Johanna)

A coca cola mentos -szal csalódás volt. (Samu)

Tök jó volt. A Britismuzeééééjum volt a kedvencem, azon belül is a Rosetti kő. A National Gallery- ben a Leonardo da Vinci kép és a Fighting Temeraire  tetszett a legjobban. Az utazás kibírható volt. A Socialist Ideas plakát is tetszett. Pontszám: 8,75 a tízből, és azért nem tíz, mert az a legjobb utazásra van, és azt csak akkor tudom eldönteni, ha az életem legjobb utazására is elmentem. 9-et nem adhatok, mert ahhoz az kell, hogy tökéletes legyen, és nem tudom, mi nem volt benne tökéletes, de biztos volt benne valami, úgyhogy 8,75. (Lacus)

Kedvenc részeim: amikor kiszámoltuk, hogy hogyan lehet Simi egy százalékban csirke, és a British Múzeum. Ami nem tetszett: National Gallery és a mosogatás . De összességében nagyon tetszett az egész kirándulás, és hogy ilyen jó emberek jöttek össze, és hogy megismertük Gézát. (Domi)

Kedvenc részünk a fogalmazásírás volt. JA mai nap, a kastély nagyon tetszett mindkettőnknek, főleg a kertje, az nagyon szépen meg volt csinálva. London is nagyon tetszett nekünk, tetszett, amiket a Trafalgar téren a művész urak festettek a földre. Összességében nagyon tetszett nekünk a kirándulás és jó volt. (Simi, Miki)

Viszonylag összeszedtem precízen a gondolataimat. Pozitívumok: otthonos szállás, jó közösség, érdekes programok. Mivel van pozitívum, nyilván a negatívumot sem lehet kihagyni. A busszal való unkomforfos utazás. Kedvenc programjaim: A British Museum , a Zoológiai múzeum, és persze a brit kulináris élvezetek kipróbálása, főleg a fish and chips-re gondoltam. Amiben kellemesen csalódtam: az ellátás szervezettsége, a jó munkamegosztás, a mobil home-os lakópark komfortossága. (Szabi)

Rochester szép város volt. Legjobban a katedrális tetszett. Harmadik nap volt az, amit talán a legjobban vártunk. A Globe Színházban töltött pár óra élménnyel teli volt, Mike ( a színész idegenvezető úr)nagyon szimpatikus volt…. A Buckingham palota gyönyörű volt, bár a királynő igazán kidughatta volna a fejét. Cambridge-ben a fish and chips tetszett nekünk a legjobban. (Bori)

A tranzitszállás nagyon fenszi volt. Tibort mindenki megszerette, amíg a buszon voltunk. Az okszfordsztrít első osztályú volt. Az egészben a kedvencem a  Leeds Castle volt, amely valamiért nagyon megfogott engem. Eldöntöttem, hogy mostantól arra gyűjtök, hogy meg tudjam venni.” (Soma)

 

Géza így látta a gyerekeket, akikkel most találkozott először életében:

Benyomásaim kiskorú útitársaimról:

Akiket hallottam angolul beszélni (többen voltak!), azok lenyűgözőek voltak.

Akiket láttam, hogy a feladatok során a képek feliratairól meg bírják állapítani a lényeget, az szintén komoly színvonalú volt.

Akiket így nem láttam vagy hallottam akció közben, azokról is ezt feltételezem, mert különben nem lennének itt, ha másképp volna.

Szerintem a beszédértésetek is tök jó, mert a Globe- nál és többi helyen is érzékelhető volt ez.

Voltak matekos szemfülesek. A megszólítás mindent elmond. Jól és gyorsan oldottátok meg a feladatokat.

A galériában a képekről és a filmekről nagyon okosan, értően beszéltetek!

Mindannyian nagyon komoly gondolkodásúak vagytok!

Ééééés nem volt nyafogás, hisztizés!

Örülök, hogy megismerhettelek titeket és minden jót kívánok Nektek!